Frei Tamást szerintem senkinek sem kell bemutatni. Igazi világjáró, és emellett a különböző tájak kávéinak rajongója. E két tulajdonságának gyümölcse lett a Café Frei, ami ma már Magyarország második legnagyobb kávézó-lánca -az első kávézó 2007-ben nyílt Salgótarjánban.
A világ különböző pontjairól származó kávé-, tea-, és forrócsoki-különlegességeiket autentikus módon, látványos közegben, igényesen szolgálják fel. Az üzletek feltűnő, színes, vidám berendezésűek, az egyedi, kézzel készített dísztárgyakról, festményekről nem is beszélve (amelyek egy része egyébként meg is vásárolható).
Viszonylag sok helyen lehet azóta találkozni Café Frei-jel az országban: Allee (Libri), Árkád (Libri), Mammut (Libri), Aréna Pláza (Libri), Köki terminál, Uniqa székház;
Debrecen (Libri), Eger, Győr, Kassa, Kecskemét, Salgótarján, Szécsény, Szombathely, Szolnok. Ezek egytől-egyig füstmentes, nem-dohányzó üzletek!
A kávékülönlegesség itt nem azt jelenti, hogy van egy kis mézes/kókuszos/mogyorós/csokis vagy valamilyen más, de ugyanúgy leginkább cukorszirupra emlékeztető tömény valami az alján, amit ha felkeversz, megízesíti az italodat. Itt az egyedülálló íz az alapanyagok különlegességéből, illetve az adott kávé adott elkészítési módjából fakad. Emiatt előfordul, hogy egy kicsit többet kell várnunk, mint ahogy azt a gyorskávézókban megszoktuk, de legalább az időnkért valami egyedit kapunk.
Ez árban viszont semmiféle többletet nem jelent, ugyanis 290HUF és 490HUF az eleje és a vége az árlistának, sem több, sem kevesebb. Az adag sem kicsi, normál adagokat kapunk, kávétípustól függően persze.
Az alacsony árak titka, hogy Frei egyenesen a termelőktől szerzi be az alapanyagokat, megkerülve a nagykereskedelmeket, így az ő profitjukat nem kell kifizetnünk.
Az alapanyagokért nagyon messzire mennek, a pörkölést és a csomagolást viszont már Magyarországon végzik.
Egy-egy ilyen finomság elfogyasztása igazi presszóhangulatot kíván, egy kis pihenést, tehát célszerű a helyszínen meginni, amit rendeltünk. Persze nem mindig érünk rá csak úgy elkávézgatni, teázgatni, így a nemzetközi gyorskiszolgáló kávézó-láncokat nem helyettesíti, de mindenképpen érdemes kipróbálni néha a nyugodt, több időnket igénybe vevő kávézást egy baráti beszélgetés mellett.
Vannak, akik azt gondolják, hogy ez az egész már túlzás, és hogy az egész csak egyfajta "parasztvakítás". Én imádok kávézni, de reggelenként általában csak az útközben fogyasztós módszerre van időm. Na meg hát hétköznap reggelenként azért kevés ismerősömmel tudnék beülni cseverészni bárhová is... De úgy voltam vele, hogy érdekesnek érdekes, nem is túl drága, hát kipróbálom munka után. Elsőként egy Costa Rica-i kókusz macchiato-val kísérleteztem az Allee Librijében, és ízlett! Megérte mind a 430 forintját. Csak másodszori próbálkozásra jutottam be, ugyanis teltház volt, de mentem egy kört, és addigra fel is szabadult egy asztal. Megérte várni, de legközelebb bevállalósabb leszek, és megkóstolom a Maharadzsák tejeskávéját, ami egy tea alapú kávé. Hangulatban nálam legyőzte a saját nevemmel ellátott papírpoharakat, ízre is elégedett voltam, de az is tény, hogy ezek nem hajnali napindító italnak vannak kitalálva - ha csak nem vásárolsz magadnak otthonra kimért kávét Frei-nél, hogy aztán reggelenként egy egyszerűbb változatot elkészítve ébredezhess...
Mindenesetre én azt mondom, egy próbát mindenkinek megér, részemről pedig még az is lehetséges, hogy törzsvendég leszek:)
(Ha van egy kis időd, böngészd át meglepően színes és érdekes honlapjukat!
A teljes kávékínálaton kívül elolvashatod kedvenceid teázási, kávézási szokásait, és rengeteg más érdekességet is megtudhatsz a kávékról.)
Utolsó kommentek